Yesterday we traveled to YHA Boswinger. We will get here, our first training about YHA. So this is a paid travel to Ocean with a lot of language learning and new experiences about England transport, some cities where we stoped and local peopel, of course.

/ Tegnap elutaztunk YHA Boswinger-be. Itt fogjuk első YHA-s tréningünket megkapni. Szóval ez egy fizetett utazás az óceánhoz, egy csomó nyelvtanulással és új tapasztalat szerzéssel, az Angol közlekedésről, néhány városról, ahol megálltunk és helyi emberekről, persze.

Our train arrived to St Austell, and we had a little time to took pictures. We just walked in the staiton neighborhood. It was a little strange because it looked turist town and rude place at once.

/ St Austell-ben szálltunk le a vonatról, ahol volt egy kis időnk fényképezni. Csak az állomás környékén sétáltunk, de a hely baromi furcsa volt. Egyszerre tűnt turista városnak és valami durva, bunkóbb típusú helynek.

We are accustomed the village walking. I’m thinking about: you can walk across every garden, just shut the doors.

/ Eléggé megszoktuk a vidéki közlekedést. Gondolok itt arra, hogy nyugodtan keresztül mehetsz a kerteken, csak a kapukat kell csukni.

So when the YHA Boswinger members said, the Ocean is very close, just 10 min. walk, We ate our dinner very fast, catched our cameras and left the Hostel. Of course we left the highway and took photos from the gardens. It was beautiful! Fog, cows, hills and the Ocean!

 /Így mikor a boswingeni YHA arcok mondták, hogy az Óceán, úgy 10 perc sétára van, mi gyorsan benyomtuk a vacsinkat, nyakunkba vágtuk a fényképezőgépeinket és elhagytuk a Hostelt. Persze letértünk az műútról és a kertekből fotóztunk. Gyönyörű volt! Köd, tehenek, dombok és az Óceán!

We were standing on the edge of the gap and taking photos when a group of cows set in a line for 10 meters from us. It was a little suspect. And the next second they were runing toward us. It was so frightening. ‘What can we do if a goup of cow runing toward us? and they are dangoures? or just curious? What will be happen? Are they stop? or not?’ We didn’t know. And our escape instincts were so different. Meanwhile we didn’t know what should we do, they slowed down a little. We decided, we could walk further towards the highway, and we were hoping, if we walked slovley they weren’t trampled or squeezed us, just they were coming slowly too. It worked. Though they followed us very closly, but when we reached the fence and the highway they stopped. So we finally saved.

/ A szakadék szélén álltunk, fényképeztünk, mikor egy csapat tehén felsorakozott egy vonalba, úgy 10 méterre tőlünk. Kicsit gyanús volt. A következő pillanatban elkezdtek felénk rohanni. Baromi ijesztő volt. Mit kell csinálni ha egy csapat tehén rohan feléd? Veszélyesek? vagy csak kíváncsiak? Mi fog történni? megállnak? vagy nem? Fogalmunk se volt róla. Ráadásul a menekülési ösztönünk egész mást diktált. Hál istennek, míg mi nem tudtuk mit tegyünk, addig ők egy kicsit lassítottak. Végül úgy döntöttünk, hogy lassan, kimérten elindulunk az autóút felé, remélve, hogy ők is lelassítanak és nem összenyomorgatnak, -tipornak minket. Működött. Ugyan nagyon közelről követtek minket egészen a kerítésig, de aztán ott megálltak, mi pedig kiértünk a műútra. Tehát végül megmenekültünk. 

In the future we won’t walking in gardens where cows lives. You shouldn’t do it too. Sheeps okay, ponies okay too, but cows… they’re minimum fearful.

One of the girls who works these YHA Hostel said: “I met cows too when I was walking to the Ocean. They weren’t run, but they were follow me very closly, it was so cumbersome. So I rather don’t use the garden road….” So our storie’s very average thing here.

/ A jövőben nem fogunk sétálgatni olyan kertekben, ahol tehenek élnek. Neked sem kellene. Bárányok okésak, pónik okésak szintén, de a tehenek… minimum félelmetesek. 

Az egyik lány, aki az itteni YHA Hostelben dolgozik mondta: “Én is találkoztam a tehenekkel, mikor az Óceánhoz mentem. Ők nem futottak, de nagyon közelről követtek. Baromi kellemetlen volt. Így inkább nem használom a kerti utat…” Szóval a történetünk elég hétköznapi dolog errefelé.