We had a really strange week, many unusual things happened. So we finally walked to the Wistman’s Wood, where lot of ghosts live, and Devil’s walking around. Other legendary from the Wood: click  We survived

/ Nagyon furcsa hetünk volt, egy csomó szokatlan dolog történt. Így végül elsétáltunk a Wistman’s Wood-hoz, ahol sok szellem lakik, és az Ördög gyakori vendég arra felé. De vannak egyéb legendák is. A lényeg, hogy a semmi közepén vagy egy kis erdőcske, mohával lepve, aminek a fái szokatlanul kicsire nőttek. Ebben az Ördög keze van…Túléltük

1.

I often mentioned, we haven’t got any phone signal in the end of world. Okay, You can find a few signal on the top of the hills, if the weather is want it too.

So I use my mobile for an alarm clock since we are here. Once morning, as usual I woke up with the legendary ZU band Chthonian song’s. I tried to push the stop button with the minimum movement. I didn’t work that day, so I didn’t hurry. Unfortunately I knocked down the phone, so it fall screaming. At the landed moment my phone began to ring. ‘My phone is ringing!? Somebody phone me!?’ I opened my eyes, I crawled to the edge of the bed and I looked down: UNKNOW NUMBER and NO SIGNAL, that’s was the two sign on my phone. Despite all my efforts I picked up the phone but it stopped short…

*****************************************************************

/ Már sokszor emlegettem, hogy itt a világ végén, semmi féle telefonos térerő nincs. Jó, találni néha valamit egy-egy dombtetőn, ha az időjárás is kegyes, de ennyi.

Úgyhogy a mobilom vekkerként üzemel, mióta itt vagyunk. Egyik reggel, szokás szerint ébresztett a ZU zenekar legendás Chthonian száma. Fekve, a lehető legkisebb mozdulat megtételével próbáltam kinyomni. Nem mentem dolgozni, így nem sittem el a dolgot. Ahogy tapogatóztam, levertem az éjjeliszekrényről az üvöltöző telefont. A földet érés pillanatában abba maradt a ZU és helyére, a rég nem hallott telefoncsörgésem került. Kipattantak a szemeim. A telefonom csörög! Valaki hív! Odakúsztam az ágy szélére és lepillantottam. De a képernyőn nem volt más, mint az ISMERETLEN SZÁM felirat, és az éktelenkedő jel, NINCS TÉRERŐ. Ennek ellenére felemeltem a telefont, hogy felvegyem. Elhallgatott.

2.

We went shopping to Ashbourton. We hurried a little in the way back, so we turned to the common, really narrow, Devon roads. These roads like a really strait one-way streets, but they are two-way streets, and ‘for safety’s stake’, tall, rock-walls surrounded all of these streets. So we used these roads, and it seemed good choice. But this is Dartmoor… It wasn’t big surprised when we met a group cows. They were lazy and slow-walker. They didn’t care about our or our travel. We were sitting in the small car – I was in the back. The front people tried to scared away the cows, through the open window. Meanwhile I couldn’t think anything else, just the cows bottoms. They were same tall than our windows and they were really close. ‘Will it so funny if…’ And that time my idea transformed to the reality. One cow murmured, looked black, turned to one side, lifted up her tail and squirted some poo into the car.

I hoped from that time on, my every ideas are going to materialize immediately. I’m still waiting for it…

*****************************************************************

/Elmentünk Ashbourton-be vásárolni. Vissza úton kicsit siettünk, ezért rátértünk a szokásos Devon-i egyirányú útnak is szűk, két irányú utacskákra, amiket növénnyel befuttatott kőkerítések öveznek. Sehol semmi, szépen haladtunk. De ez Dartmoor. Így semmi meglepő nem volt abban, hogy egy kisebb csoport tehén került az utunkba. Cammogtak lustán, kelletlenül. Baromira nem akartak elengedni bennünket. Mi meg ültünk a kicsike autóban, én hátul, többiek elől. A letekert ablakon keresztül próbálták őket arrébb hessegetni, míg én csak arra bírtam gondolni, hogy a tehenek fenekei, amiktől csupán 2-3 centire vagyunk, pontosan egy magasságban vannak a letekert ablakkal. Milyen vicces lenne ha… A gondolatommal párhuzamosan, egy tehén morgott, sértődött képet vágott, keresztbe fordult az úton, megemelte a farkát, és igen, némi kakit spriccelt be a letekert ablakon…

Bíztam benne, hogy ezentúl az ötleteim azonnal valóra válnak, bármely abszurdak is legyenek, de egyenlőre az élet nem engem igazol…

3.

There are meaningless things in every family. For example: my Grandma called my Mom, Katicam, but my Mom name is Aranka and Elvira. Or She called me Rebeka, but I have got two different really good names too. This is her choice, so we are accustomed to it, and we are answers to these names too…

I was really surprise when I got reply email with ’Dear Rebeka, ‘ starts.

Our ‘end of the world’ life are going to finish at the end of October. We are searching our new home. More colorful, more sunny and more city moods, but who knows what will be happen? We are sending our template letters with Attila & Flora signature from my email address, which is my name…

*****************************************************************

/ Minden családban vannak külsős ember számára érthetetlen dolgok. Például, hogy a nagymamám, miért hívja Katicámnak, az Anyukámat, aki hivatalosan Aranka-Elvira, vagy engem Rebekának, miközben nekem is szerepel az anyakönyvi kivonatomban két, másik, tökéletesen használható keresztnév. Ennek ellenére ő kitart mellettük. Mi pedig egész jól hallgatunk ezekre is…

Így gondolhatjátok mekkora volt a meglepetés, mikor egy idegen ország, idegen emberének válaszlevelében Rebekaként voltam megszólítva… Ördögi nem de?

Október végéig vagyunk a világvégén. Ami elég erőteljesen közeledik, tehát ezerrel keressük a következő állomásunkat. Jó lenne némi szín, napsütés, és városiasabb hangulat, de még nem tudjuk mi lesz belőle. Kis sablon levelünket, Attila & Flóra aláírással a végén küldjük szerte szét a világba, a nevemből álló email címről…

After these happenings it seemed logical, we had to go to the mysteries Wistman’s Wood.

Nothing really happened…

/ Ezek után teljesen egyértelműnek tűnt, hogy a sokat emlegetett, rémtörténetekkel övezett, misztikus Wistman’s Wood a megfelelő célpont a következő szabadnapi túránkra.

De semmi különös nem történt…

PS: I found my scissors! / Ui: Megtaláltam az ollómat!